2024. december 7. (szombat) Ambrus

Hírek

2016. 10. 13. 9:15:05

„Lehet, hogy mi neveljük a következő Tottit!”

Éber Előd kiskora óta a foci bűvöletében él. Edzőinket bemutató sorozatunk második szereplőjeként erről is beszélgettünk vele. De kezdjük az elején.

- Talán nem tévedek túl nagyot, ha azt mondom: viszonylag kevés angol tanár ül focicsapatok kispadján. Szerinted?

- Igen, nem túl gyakori párosítás, az biztos. A lényeg, hogy én mindkettőt szeretem. Persze a focival korábbi a „szerelem”, de az angol is a szívem csücske.

- Kérlek, mondj röviden néhány gondolatot Magadról!

- 1972. február 24-én születtem, Baján. A Vonatkertbe – mai nevén Eötvös József Általános Iskola – jártam általános iskolába. Aztán bélás lettem, a Bajai III. Béla Gimnáziumban érettségiztem. Ezt követően az Eötvös József Tanítóképző Főiskolán szereztem angol idegen nyelv tanítói, majd a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Karán angol nyelv- és irodalom szakos tanári diplomát. Képesítésem megszerzése óta abban az általános iskolában tanítok, ahova magam is jártam. Feleségem, Mészáros Ági is itt tanít, Panna lányunk idén ballagott el a Vonatkertből, hetedikes „kisbélás” lett.

- Aki valamennyire is ismer Téged, tudja: ez a felsorolás nem teljes a foci nélkül.

- Jól látod. A foci mindhárom bajai oktatási intézményben töltött időszakom meghatározó eleme volt. A Vonatkert salakjától, a Petőfi-sziget bütykösén keresztül jutottam el a Vasvári zöld gyepéig. Gyermekkorom óta érdekel a labdarúgás, az egykori BSK korosztályos csapataiban nevelkedtem. Jól ment a játék, tagja voltam az U14-es és az U18-as Bács-Kiskun megyei válogatottnak. Ifistaként bekerültem az akkori NB II-es bajai együttes bő keretébe, amit óriási megtiszteltetésnek tartottam!

- Hova is vezethetne innen egy ifjú tehetség útja máshova, mint a felnőtt csapatba. Vagy nem így történt?

- Természetesen játszottam a BSK-ban, egy NB III-as csapatban és megfordultam több Megyei I. osztályú gárdánál is. Aztán sajnos komoly sérülések értek utol, és derékba is törték a pályafutásomat. Viszonylag korán abba kellett hagynom az aktív játékot. Kispályán még folytattam egy rövid ideig, de egy Achilles-szakadás a teljes véget jelentette. Mondanom sem kell, azóta is sajnálom, hogy így alakult.

- Azt mondják, amikor valami befejeződik, rögtön kezdődik valami új. A Te esetedben – feltételezem – az edzői hivatás.

- Nem volt ilyen éles a váltás, mert én már a focista korszakom alatt is foglalkoztam gyerekekkel a Gyaksziban. Angolt tanítottam, de az akkori igazgató, dr. Cseh Béla megkért, vezessek be néhány érdeklődő apróságot a foci rejtelmeibe. Hadd ne mondjam, mekkora örömmel mondtam igent a felkérésre. Igazából a BLSE-hez való csatlakozásomat is ennek köszönhetem.

- Oszd meg ezt a történetet velünk, légy szíves!

- Gyakszis srácokkal fociztunk a műfüves csarnokban, amikor bejött hozzánk Evanics Zoli, a felnőtt csapat edzője. Megkérdezte, nincs-e kedvem az iskolai szintű labdarúgás-oktatást klubszintre emelni, egyáltalán rendelkezem-e az ehhez szükséges MLSZ diplomával? Mivel nagyon szeretek focit tanítani, és akkor már volt MLSZ „D” licenc diplomám, nem sokat gondolkodtam a válaszon. Nagy álmom volt, hogy klubszinten is kipróbáljam magam. Búcsú Lajos elnök úrral megbeszéltük a részleteket, és már dolgoztam is. Ez pontosan öt évvel ezelőtt történt, azóta is itt vagyok a BLSE-ben, immár MLSZ „C” licenc-szel.

- Milyen korosztállyal kezdted a munkát?

- Az akkor NB I-ben szereplő U13-as csapathoz kerültem, Onódi Tamás munkáját segítettem. Hálás vagyok neki, sokat tanultam tőle. Egy évvel később Elnök úr felkért az U10-es csapat irányítására. Ez volt az első saját csapatom, három évig edzettem őket. Három évig irányítottam a fejlődésüket. Jelenleg az U12-U13-as korosztály edzője vagyok.

- Az első saját csapatodhoz még visszatérünk, de most hadd kérdezzek valami mást. Van „D” és „C” diplomád. További terveid?

- Természetesen szeretném mielőbb megszerezni a „B” licenc-et, de az ehhez szükséges képzésre szinte lehetetlen bejutni. Meghirdeti az MLSZ, és gyakorlatilag pillanatok alatt elfogy a kvóta. Van viszont egy ettől sokkal merészebb elképzelésem. Szeretnék erőnléti edzői képesítést szerezni! Csak sajnos ez olyan, mint az ördögi kör: „B” licenc nélkül nem jelentkezhetsz erőnléti edzői képzésre, a „B”-s tanfolyamokról meg már beszéltünk. De nem adom fel, előbb-utóbb sikerülni fog!

- Erőnléti edzőként fel kellene adnod a korosztályos csapatodat?

- Egyáltalán nem. Szervezés kérdése. Ha megnézed, ma már a nagyobb egyesületek felnőtt csapatainak kispadján ott ül az erőnléti edző. De ez nem zárja ki azt, hogy közben saját csapattal is foglalkozzon. Ez az én elképzelésem is itt a BLSE-ben, amit az egyesület szakmai vezetése is támogat.

- Térjünk vissza az első saját csapatodhoz! Nem volt túl felhőtlen az elmúlt néhány hónap…

- Finoman fogalmaztál. Sajnos nyár elején hatalmas változás történt abban a csapatban. Tizenhét játékos szülei úgy gondolták, hogy gyerekeik egy másik bajai klubban folytassák labdarúgó pályafutásukat. Nem szeretném kommentálni a történteket, de azt el kell mondanom, hogy edzőként nagyon nehezen éltem meg ezt az időszakot. Azt is elmondom, miért. Hároméves munkánk gyümölcse ért volna be. De továbbléptem, nagy lendülettel és elszántsággal új csapat építésébe kezdtem.

- A második októberi hétvége eredményei alapján nem is sikertelenül…

- Igen, megszereztük első győzelmeinket a Megyei Kiemelt OTP Bank Bozsik-program kecskeméti állomásán, ami óriási előrelépés új csapatom életében! Kimondhatatlanul büszke vagyok a játékosaimra! Nyári szünetben folyamatosan igazoltunk. Temették a korosztályomat, most itt a csattanós válasz. A BLSE hagyományainak és szellemének megfelelően végezzük a munkánkat nagy türelemmel és még nagyobb lelkesedéssel. Most ott tartunk, hogy az U12 és U13-as korosztályunkban 26 gyermekkel rendelkezünk. Közülük 17 már igazolt játékosunk, és a többiek leigazolása is folyamatban van.

- Azt hiszem, erre mondják, hogy sikertörténet. A játékosaidra hivatkozol, de ehhez az edző is kellett. Mit tartasz legfontosabbnak a labdarúgásban?

- A sportág iránti alázatot. Ebbe beletartozik az edzések rendszeres látogatása, a csapatszellem, az egyesülettel szembeni lojalitás, a pozitív versenyszemlélet. Hiszek a közösen elvégzett munkában, pontosabban csak abban hiszek. Az én szememben az a focista, aki mindent megtesz a sikerért, ha kell, áldozatot is hoz érte.

- Találkoztál már ilyen játékossal?

- Természetesen. Említhetem a nyáron a Ferencvárosba igazolt Szécsi Patrikot. Patrikban minden megvan ahhoz, hogy igazi focista legyen. Alázattal, keményen, fegyelmezetten dolgozott, dolgozik, és most a Fradiban egy korosztállyal feljebb meghatározó csapattag.

- Ha már itt tartunk. Mitől jó edző egy jó edző?

- Rendelkezzen megfelelő szakmai tudással, készüljön fel az edzésekre, empatikusan, pedagógiai érzékkel közelítsen játékosi felé. Kis túlzással azt is mondhatnám, a mi korosztályunkban legyen a gyermekei pótapukája. Sokszor a szakmán kívüli dolgok – iskolai előmenetel, családi örömök-gondok – hatására játszik a gyermek úgy, ahogy, és ezt egy jó edzőnek észre kell vennie! Végül higgyen a munkájában!

- A beszélgetés bevezetőjében azt írtam, hogy kiskorod óta a foci bűvöletében élsz. Így az interjú vége felé azt gondolom, helytálló volt a megállapítás.

- Nézd, mindenkinek meg kell adni az esélyt arra, hogy foglalkozzon a labdarúgással, hogy edzésre járjon. Nem akarom a sport személyiségfejlesztő hatását újra és újra ismételni. Persze, nem lesz mindenkiből nagypályás, profi focista, de ha sikerül már kis korban pozitív értelemben megfertőznünk a gyermekeket a labdarúgás szeretetével, egészen biztosak lehetünk benne, hogy később sem veszítjük el őket. Valamilyen formában ott lesznek a sportág mellett! Optimista vagyok: lehet, hogy mi neveljük itt a BLSE-ben a következő Tottit!

- Ez annyira jó majdnem-végszó lett, hogy meg kell kérdeznem: miért pont Totti jutott az eszedbe?

- Nagyon egyszerű: azért, mert ő a kedvenc focistám és ennek megfelelően nemzetközi szinten AS Roma szurkoló vagyok.

- Így már világos. További jó munkát kívánok! Köszönöm szépen a beszélgetést!

Fiedler Antal