2024. november 1. (péntek) Marianna

Hírek

2016. 08. 30. 17:24:50

„Saját nevelésű játékos vagyok!”

A www.blse.hu  oldalunkon most induló cikksorozatban bemutatkoznak a Bajai Labdarúgó Sportegyesületben dolgozó edzők. A sort a BLSE ma is aktív játékosával, az U15-ös csapat edzőjével, Nagy Előddel kezdjük.

- Mit gondolsz, sokakat meg fogsz lepni, ha elárulod a születési dátumodat?

- Nem tudom, nem kezelem titokként a koromat. 1978. március elsején születtem. Érsekcsanádon nőttem fel, majd a Bajai III. Béla Gimnáziumban szereztem érettségi bizonyítványt, ahol jelenleg testnevelést tanítok. A Pécsi Tudományegyetem testnevelés szakán diplomáztam.

- Ezt sikerült gyorsan összefoglalni, de a blse.hu olvasói azért ettől több információra kíváncsiak rólad. Gondolok itt például arra, hogy mikor kerültél először közelebbi kapcsolatba a labdával?

- 8 évesen kezdtem focizni Baján. Ahogy illik, végigjártam az utánpótlás korosztályokat, majd 1995. tavaszán, 17 évesen, Raffai Rudolf edző irányítása alatt léptem először pályára a felnőtt csapat, akkor NB. II-es gárdájában. Mondanom sem kell, mekkora élmény volt! Ősztől – végzős gimisként – stabil kezdőjátékosa lettem az NB. II-es indulási jog eladása miatt NB. III-ban szereplő együttesnek olyan csapattagokkal, mint Szűcs Laci, Kiss Jani vagy Faddi Máté. Gyönyörű év volt!

- Manapság érettségi után többen befejezik az aktív sportot. Hogyan történt ez a te esetedben?

- Semmiképpen sem szerettem volna befejezni a focit, kapóra jött a Baranya Megyei I. osztályban játszó egyetemi csapat. Három évig játszottam itt, és ha utólag értékelem ezt az időszakot, azt kell mondanom, komoly visszalépés volt szakmai értelemben. Örültem is neki, hogy 1999-ben Evanics Zoltán vezetőedző visszahívott az akkori NB. III-as bajai csapatba. Nagyszerű társaságba kerültem – Koch Tamás mostani edzőkollégám is csapattársam volt –, jól ment a játék, meg is nyertük a bajnokságot.

- Egy bajnokcsapat játékosai mindig kapósak. Feltételezem, a te esetedben sem volt ez másként.

- Valóban hívtak ide-oda, végül külföldön, Ausztriában folytattam. Utána újra kék-sárga mezt húztam – egy év hartai kitérővel. Ismét megnyertük az NB. III-at, és három sikeres év következett az NB II-ben. Illetve a saját szempontomból csak majdnem sikeres, mivel 35. születésnapom másnapján, 2013. március 2-án súlyos sérülést szenvedtem Sopronban. Két évig nem is léptem pályára. Ekkor tényleg komolyan foglalkoztatott a befejezés gondolata, de hiányzott is a foci, ezért úgy gondoltam, igent mondok a Hajós FC felkérésére és levezetésként játszom egy-két évet a Megyei II. osztályban.

- Ahol aztán kiderült, szó sincs levezetésről. Merthogy visszajöttél Hajósról és azóta is felnőtt csapatunk meghatározó játékosa vagy. Talán nem sért a kérdés. Király Gábor nyomdokaiba szeretnél lépni, már ami az életkort illeti?

- Igen, igazából a hajósi fél év alatt szakadt fel bennem az a pszichikai gát, ami miatt addig nem volt kedvem focizni, tartottam az újabb sérüléstől. Azóta ismét élvezem a játékot, és remélem, egy-két évig még segítségére lehetek a mostani, fiatal csapatnak! Nem határoznék meg életkort, biztosan érezni fogom, ha már nem megy, és akkor befejezem.

- Az teljesen egyértelmű, hogy egy gimnáziumi testnevelő edző is?

- Én már az egyetemen készültem arra, hogy edző is leszek. Elvégeztem a középfokú edzői tanfolyamot, majd az MLSZ feltételeinek megfelelően az UEFA „C” licencet. Terveim között szerepel, hogy a „B” licencet is megszerzem. Amint lesz lehetőség erre az MLSZ részéről, azonnal jelentkezem, mivel teljesítettem az előfeltételt, vagyis két évig dolgoztam „C” licenc-szel az utánpótlásban. Addig is - már csak a szakmám miatt is - önállóan fejlesztem a tudásomat, képzem magam.

- Fél évig megtapasztalhattad, milyen is az a bizonyos edzői mélyvíz…

- Igen, Zsók József mellett másodedzőként egy fél évig irányítottuk a BLSE felnőtt csapatát az NB. III-ban. Komoly kihívás volt, hiszen a kispadon egyedül ültem, sokszor kellett gyors, önálló döntéseket hoznom. Nem bántam meg, főleg azért, mert sikerült bent tartanunk akkor a csapatot az NB. III-ban, vagyis amit vállaltunk, teljesítettük.

 

- A legtöbb edzőnek megvan a maga filozófiája. Te mit tartasz a legfontosabbnak az utánpótlás képzésben?

- Nem könnyű a kérdés, órákig beszélhetnék erről. Említhetném a rúgótechnikát, a technikai-taktikai képzések fontosságát, de ha mindenáron ki kell emelnem valamit, a mentális felkészítést nevezném legfontosabbnak. Ezen belül olyan fogalmakat tartok elengedhetetlennek, mint szorgalom, alázat, tisztelet, lemondás. Meggyőződésem, hogy ezek megléte nélkül ma már nem lehet senki sikeres sportoló, legyen szó bármilyen sportágról.

- Legyünk konkrétabbak. Mi Nagy Előd utánpótlás edző vesszőparipája?

- A gyorsaság. A gondolkodás és a mozdulat gyorsasága. Persze most mondhatnánk, hogy ez nagyrészt genetika, amiben van is igazság, de mindkettő fejleszthető. A mozdulat gyorsasága futóiskolai feladatokkal, lehetőség szerint minél kisebb kortól kezdve, folyamatosan javítható. A gondolkodás gyorsaságának fejlesztéséhez pedig számtalan edzésszituáció kínál kiváló lehetőséget. Döntéskényszerbe kell hoznunk a játékost. Kis területen, kevés idő alatt a legjobb döntést kell meghozni, ez a feladat.

- A közelmúltban Budapestre, a Vasas Akadémiához került az egyik játékosod, Gyurkits Gergő. Ez is egyfajta sikere egy utánpótlás edzőnek?

- Szeretném az elején elmondani, hogy Gergő egy évig volt az én játékosom, és nyolc évet töltött a BLSE korosztályos csapataiban. Az elismerés tehát a vele kiskorától foglalkozó többi edző kollégát is illeti. Mindenki hozzáadta a maga edzői szaktudását.

- Miben emelkedett Gergő a társai fölé?

- Rúgótechnikában, induló sebességben mindenképpen. Sohasem féltette magát, mindig a focihoz szükséges agresszivitás, akarat jellemezte. Fogalmazhatok úgy is, hogy kifejezetten bátor játékos, aki elsősorban a középpályán és a védelemben képes kiváló teljesítményre. Az is biztos, hogy fizikálisan erősödnie kell, de az adottságait tekintve azt hiszem, ezzel nem lesz gond. Óriási erénye, hogy rendkívül technikás, amit más, tőle erősebb játékos az erejével old meg, azt ő a technikájával. Ez a jó sorrend, így tud még fejlődni, erősödni. A magam részéről mindenképpen sok sikert kívánok további pályafutásához, amit természetesen követni fogok!

- Utolsó előtt kérdésem következik. Elkezdődött az U15-ös bajnokság, a csapat továbbra is az NB. II-ben szerepel. Milyen elvárásokkal vágtatok neki az új bajnokságnak?

 

- Nagyon örülök annak, hogy a BLSE szakmai vezetésének koncepciója, egybevág az én elképzelésemmel. Ez azt jelenti, hogy az utánpótlás csapatok esetében nem a bajnokságbeli helyezések hajszolása, hanem a korosztályos képzésnek megfelelő technikai és taktikai elemek minél szélesebb körű elsajátítása a cél. Ezzel együtt is nehéz éve lesz a csapatomnak, mert a 2002-es korosztály évek óta gyerekhiánnyal küzd. Emiatt nagy valószínűséggel időnként szükségem lesz a 2003-as gyerekek „feljátszására” is. Több játékost is be kell építenem a csapatba, szóval lesz munka bőven. De örömmel és lelkesen foglalkozom ezzel a korosztállyal, remélem, ők is jól érzik magukat az edzéseken, mérkőzéseken! Az a fontos, hogy szakmailag korrekt képzést kapnak, rendszeresen sportolnak, így lehetnek egészséges, józan gondolkodású felnőttek.

- Egy ilyen beszélgetésből nem maradhat ki a kérdés: Nagy vezetéknevű fiú- és lánygyermek családtag mikor erősíti a BLSE megfelelő korosztályos csapatait?

- Kisfiam, Levi 6 éves. (fénykép néhány sorral feljebb) Érdeklődik a foci iránt, a BLSE U6-os korosztályában focizik, nyáron részt vett a BLSE táborában. A magam részéről semmit sem erőltetek, meglátjuk. Kislányom, Hanga, (képünk jobbra) még csak másfél éves. Már most nagyon szereti a labdát. Vele kapcsolatban tényleg korai lenne még bármilyen foci-jövőkép. Azt mindenképpen szeretném, hogy sportoljanak, mert nem tudok jobb eszközt akár a nevelésükre, akár egészségük megőrzésére.

- Köszönöm a beszélgetést, további jó munkát kívánok!

Fiedler Antal