2018. május 22. (kedd) Júlia, Rita

Hírek

2016.05.25. 9:42:55

„A sportág napszámosa vagyok”

A május 20-ai sportolói jutalmak átadásakor különdíjban részesült Zomborcsevics Mátyás, a Bajai LSE utánpótlás vezetője. Szívből gratulálunk Matyi bácsinak, akit ebből az alkalomból arra kértünk, meséljen a blse.hu olvasóinak életéről, pályafutásáról!

- Matyi bácsi, amikor az MLSZ internetes oldalán informálódtam, az életkorát illetően kerek számba ütköztem. Megtudhatják az olvasók is?

- Természetesen. Nem csinálok titkot az életkoromból, idén november 8-án lépek be a hetvenesek táborába.

- Ne vegye hízelgésnek, egy-két évtizedet nyugodtan letagadhatna. Lehet, hogy a rendszeres sport teszi? Erre kicsit később térjünk vissza! Most kérem, meséljen egy kicsit az életéről!

- Nagyon szépen köszönöm, hol is kezdjem. Garán születtem 1946-ban és három évesen már komoly próbatétel elé állított az élet. Mivel édesapám kocsmárosként dolgozott, ezért rendszer idegennek nyilvánították a családunkat és kitelepítettek bennünket a Viharsarokba, Csanádapáca nevű kisfaluba. 10 évet töltöttünk el itt, mit mondjak, nem volt könnyű. Visszatértünk Garára, folytattam az általános iskolát, majd Baján tanultam tovább, a III. Béla Gimnáziumban. Érettségi után villanyszerelő szakmunkás bizonyítványt szereztem, aztán két év sorkatonai szolgálat következett. A leszerelést követően elhelyezkedtem a Ganz Villamossági Művekben, munka mellett először a pécsi Zipernovszky Erősáramú Technikumban, majd a budapesti Kandó Kálmán Műszaki Főiskolán vettem részt szakirányú képzéseken, és lettem üzemmérnök. 34 év munka után a Ganzból mentem nyugdíjba.

Matyi bácsi

 

- Igazán tiszteletre méltó életpálya. Felteszem a sportban sem volt egy vándormadár.

- Valóban nem. 1959-ben kezdtem a focit Garán, az ifjúsági csapatban, amit a két év katonaság alatt a Honvéd Kinizsi SE-ben folytattam. Ezután hosszú ideig Baján, végül újra Garán játszottam, egészen visszavonulásomig. Az aktív játékra gondoltam, mert kispályán a mai napig szívvel-lélekkel kergetem a bőrt.

- Aki ismeri Önt, tudja: elválaszthatatlan barátok a labdarúgással. Előbb játékosként, majd edzőként.

- 1974-ben Kunfehértón szereztem meg az első edzői képesítésemet, és mindjárt edző is lettem Garán az ifiben. Pontosan tíz év múlva Márton Laci barátom hívott a bajai edzői stábba, azóta vagyok edző Baján. Időközben megszereztem az UEFA D, B, végül az A licencet.

- Ma is aktív, jön, megy, intézkedik. Ilyet csak az az ember csinál, aki szerelmes ebbe a sportágba.

- Pontosan. Fogalmazzunk úgy, hogy a sportág napszámosa vagyok. Mindig azt a munkát végeztem a bajai klubnál, amit rám bíztak. Sohasem válogattam, szívesen dolgoztam edzőként, technikai vezetőként és a mostani szerepkörömben is kiválóan érzem magam. Legyen szó a BLSE-ben betöltött tisztségemről, vagy az Újvárosi Általános Iskola OTP Bank Bozsik-program vezetői pozíciójáról.

- Meg tudná nevezni a legnagyobb sportsikerét játékosként, edzőként?

- A magam részéről mindig hétköznapi módon tekintettem a sikerekre. Játékosként rendkívül felemelő érzés volt a Bajai Vasas MTE tagjaként a Magyar Népköztársasági Kupa legjobb nyolc csapata közé jutni. Edzőként az 1988-as korosztállyal előbb megnyertük az U15-ös NB II-es bajnokságot, majd második helyezést értünk el a csoportgyőztesek tornáján. De említhetném a BLSE és az OTP Bank Bozsik-programban szereplő Újvárosi Általános Iskola közötti zökkenőmentes együttműködési megállapodást is, melynek létrejöttében aktív szerepet vállaltam. Szép emlékek.

- Ha egy szóval kellene jellemezni Önt, nekem a precizitás jutna először eszembe. Tévedek?

- Köszönöm szépen, tényleg igyekeztem mindig minden helyzetben rendet tartani magam körül. De hadd mondjak egy másik példát. Éppen múltkor készítettem egy összegzést, amiből kiderült, hogy pályafutásom alatt 1010 nagypályás mérkőzést játszottam és összesen 1100 alkalommal ültem csapatok kispadján.

- Tudtam, hogy nem tévedek, elképesztő adatok. Utolsó kérdés. Család?

- Feleségem személyében igazi társra leltem. Olyan embert adott mellém a sors, aki eltűrte a foci iránti szenvedélyemet. Házasságunkból egy fiúgyermekünk született, aki immár kétszeres nagyszülőkké tett minket. Higgye el, nincs is szebb érzés ennél!

Mit lehet ehhez hozzáfűzni? Kedves Matyi bácsi! Nagyon sok boldog, aktív évet kívánunk még együtt szűkebb és bővebb, vagyis a BLSE Nagy Családja körében!

Fiedler Antal